A bátor : Hajnali 3-kor totál részegen hazamegy. Felesége az ajtóban áll söprűvel a kezében, mire a pasi rákérdez: - Takarítasz , vagy mész valahova? A rámenős : Hajnali 3-kor totál részegen hazamegy. Bűzlik a sok női parfümtől, az ingén rúzsfoltok láthatók. Megtapogatja a felesége fenekét és így szól: - Te vagy a következő . . . A naiv : Hajnali 3-kor totál részegen hazamegy. Belép az ajtón, a felesége sodrófával várja. Mire a férj: - Drágám, te már hajnalban sütsz? A pofátlan : Hajnali 3-kor totál részegen hazamegy. A felesége fekszik az ágyban, nem alszik… A pali fog egy széket, s az ágya mellé ül. Az asszony kérdésére: - Mit jelentsen ez? – a válasz… - Az első sorban akarok ülni, amikor a cirkusz elkezdődik . . .

Üdv ! Az egyik futball meccsen láttam ezt a jelenetet és megörökítettem nektek 🙂 "25 rendőr sorban áll a wc-re" "szolgálunk és sorban állunk"

A következő viccben Jancsi az MSZP, Juliska a nép, a TSZ-elnök pediglen az IMF! Juliska, a gyönyörű fiatal lány kapál a TSZ földjén. Arra megy Jancsi és megszólítja: - Te Julis, olyan gyönyörű vagy, úgy megfognám azokat a telt kebleidet. - Mégis mit képzelsz, Jancsi! - Te Julis, adok 5000 Forintot, ha megfoghatom! - Hát, ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van. Jancsi adja a pénzt, megtörténik a dolog. Jancsi folytatja: - Olyan kívánatos vagy, megsimogatnám ott a lábad között, adok megint 5000 Forintot! - Ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van, csak gyere menjünk oda a bokorba. Jancsi adja a pénzt, megsimogatja, és folytatja tovább: - Te Julis, most már annyira kívánlak, úgyis itt vagyunk a bokorban, adok 30000 Forintot, ha magamévá tehetlek. - Jól van akkor, ha adod a pénzt. Megtörténik a dolog. Jancsi megszólal: - Na jól van, most már megyek. Juliska megigazítja a szoknyáját és folytatja a kapálást. Nem sokkal később arra jön a TSz-elnök: - Juliska, láttad erre a Jancsit? - Igen, láttam. - Kiküldtem vele a fizetésedet, odaadta?

Az idős házaspár otthon üldögél,és az esti rádióműsorban a távgyógyító műsorát hallgatja. - Jól van emberek – mondja a gyógyító -,kezdjük. Isten meg akar gyógyítani titeket. Mindössze annyit kell tennetek, hogy az egyik kezeteket tegyétek a rádióra, a másikat pedig a beteg testrészetekre. A néni feláll, odacsoszog a rádióhoz, és ráteszi a kezét az ízületi gyulladásos csípőjére. Az öreg úr is odamegy, és az egyik kezét a rádióra teszi, a másikat pedig a sliccére. A felesége megvetően ránéz, majd így szól: - Te vén bolond! Ez az ember azt mondta, hogy betegeket gyógyít, nem azt, hogy halottakat támaszt fel.

Csajozós: Egyik típusa, aki kiválóan titkolja, hogy több városban tart fenn áltartós kapcsolatot, ami gyakorlatilag azt jelenti: "ha feléd járok, megduglak." Ügyesebb fajtájuk neveket, foglalkozásokat, szokásokat váltogat, amit tökéletesen fejben tud tartani, legyen Mancikánál, Erzsikénél vagy Pannikánál. Sosem kell aggódnia, hiszen ha egyik helyen lebukik, még mindig van talomban húsz másik partija, ami folyamatosan frissül. Másik típus a "bevallom milyen nagy donhuán vagyok", hiszen az durva divatos, na és nem utolsó sorban kifizetődő is, mivel nem kell születés-névnapokat megjegyezni, kötelező tántilátogatóba járni, szülőkkel jópofizni. Elég egy kocsi hátsó ülése, 'oszt jó napot...

Pénz. Életelmünkké vált. Szinte elengedhetetlen, ahhoz , hogy ma boldogulni tudjunk. Mégis számtalanszor felmerült a már klasszikusnak számító kérdés : A pénz boldogít, illetve ennek tagadó párja, a pénz nem boldogít. Megoszlanak a vélemények... A szegényebb réteg-gondolok itt az igazán szegényekre, azokra , akik nyomorognak- gondolhatják úgy, hogy, akkor boldog az ember, ha nem kell törnie a fejét azon, hogy éppen miből vesz ennivalót a gyereknek, vagy miből fizeti a csekkeket. Ez egy megközelítés a boldogsághoz...De kérdezem én, ez valóban boldogság? Az alapvető kényelem, és a boldoság között van e akármiylen összefüggés? Lehet, nézőpont kérdése. Sissi királynénk mondta a következőt: "Meg van mindenem, és még sincsen semmim". Azt hiszem ez a sor magáért beszél. Sissi e mondat alapján azon emberek közé tartozott, akik szerint a pénz nem minden, és nem is boldogít. Arany kalitkának nevezte az életét. Mégis vannak olyanok, akik összemossák a boldogságot a pénzzel. Van egy másik szó, ami hasonlít a boldogságra és ez a BOLDOGULÁS. Természetesen jelen esetben nem az igekötős megboldogultra kell gondolni. Hasonló a két szó, de vajon egyet jelent e boldognak lenni, illetve boldogulni...Szerintem nem! Talán ok-okozati összefüggést lehet találni, a sikeres boldogulás következménye lenne a boldogság? Hiszen ha kifizettem a csekket-boldogultam a dologgal-, örülni fogok. De vajon boldog leszek e ettől, vagy pedig továbbra is fájni fog a fejem. . .vagy egy újabb érzés kerít hatalmába, a pénzsóvárság, és a pénzhajhászat, amit messze menőkig elítélek. Idéznék egy dalból, amit az 1940-es években játszottak: " Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs. Van palotája, arany szobája, csak boldogsága nincs. a másik ember boldog, az övé minden dal, vidám és lelkes, nagyon szerelmes, és közben éhen hal. . ." Azt hiszem ebben a pár sorban benne van az alapvető örök igazság. A pénz nem boldogít, viszont nélkülözhetetlen a boldoguláshoz. Pénz nélkül is lehet boldognak lenni, sőt! Csak egy kicsit ki kell nyitunk a szemünket, és örülni a mának, annak, ha süt a nap, lehet örülni annak ha esik az eső... Keresse mindenki a maga, egyszerű, tiszta és őszinte boldogságát. . .

Tisztelet ombudsman úr/hölgy! Alulírott Kaller Benő, MÁV Start alkalmazott, jegyvizsgáló, múlt hét pénteken riadalmat, és félelmet keltettem cigány polgártársaimban, amit azóta mélységesen megbántam, és most töredelmes vallomást szeretnék tenni, mert rájöttem, mennyire náci, és kirekesztő voltam! Egyenruhát viseltem, feketére bokszolt cipőt, fehér inget, nyakkendőt, és mellényt! Igen, mellényt! Így már eleve félelmet keltettem paramilitáris ruhámmal cigány polgártársaimban, akik az első kocsi osztályon utaztak békésen rettegve, amikor én kinyitottam a fülke ajtót, és hangos ,,Jó estét kívánok! Menetjegyeket kérem kezelésre!" köszöntésemmel a nyilas terrort idéztem fel bennük, amitől úgy megijedtek, hogy egyszerre kezdtek el beszélni, mind a hatan. Közölték velem, hogy én milyen rendes ember vagyok, és ez látszik is rajtam, és az Isten áldja meg a családom. Bevallom, elfutotta a szemem a könny, úgy elérzékenyültem! Rég nem láttam ennyi aranyos embert egy helyen! Utána kirekesztő módon elkértem még egyszer a menetjegyüket! Nagyon szégyellem, mert ez igazi rasszista cselekedet volt tőlem! Ekkor közölték velem, hogy csak ide utaznak, 200 kilométerre, és amúgy is, nincs nekem máshol dolgom? Éppen nem volt, és tovább vegzáltam őket, igazi náci módjára személyi igazolványt kértem tőlük, hogy felírjam az adataikat, hogy utólag ki tudják fizetni a menetjegyük árát. Ma már tudom, hogy ezzel a cselekedetemmel mélységesen megbántottam érzékeny lelkivilágukat, és becsületükbe gázoltam, igazi fasiszta módjára. Amikor megemlítettem, hogy rendőrt hívok, ha nem adnak személyi igazolványt, akkor tudtam meg, hogy ők már voltak börtönben, és nem félnek ám, mert embert is öltek már. Erre elszégyelltem magam nagyon! Mennyit szenvedhettek ezek a szegény emberek a csúnya, kirekesztő társadalom miatt! Mégis görcsösen, kullancs módjára ragaszkodtam a Személyszállítási Üzletszabályzathoz, és közöltem velük, hogy kizárom őket az utazásból! Ó, nem is értem, hogy lehettem ilyen kirekesztő! Ők sem értették, és el is mondták a véleményüket! Megérdemeltem! Megismertem pár új szót, és átkot, melyeket hevesen gesztikulálva, jó hangosan zúdítottak rám. -,,Gitár nőjön a hasadba, és a rák pengesse! Vigasztaljon a koporsó, te! Hogy az ördög vinne el! Te! Te náci! A lovam dögöljön meg, ha láttam még ilyen csúnya embert! Egyen meg a fekete pusztulás! Szüljön a feleséged itt a peronon!" Satöbbi, satöbbi... Kaptam egy jó nagy adag köpetet is abba kirekesztő pofámba. Mondtak még pár szép kívánságot, majd leszálltak, felverve az állomás csendjét, így mindenki megtudhatta, milyen kirekesztő, náci, és rasszista is vagyok én. Mikor a vonat továbbment, érzékenyen integettünk egymásnak, és még sok jókívánságot kiabáltak utánam, középső ujjukat kecsesen kinyújtva felém. Ekkor nagyon megérintett valami! Mintha Kolompár Orbán hangját hallottam volna, amint azt suttogja elfúló hangon:- Mit tettél? Így akadályozod meg a roma integrációt! Majd Mohácsi Viktória tűnt fel lelki szemeim előtt, könnyes szemmel rám mutatva, és azt mondta:- Gettókat akarsz? Szegregációt? Félelmet keltesz! Te szélsőséges masírozó! Tudom én, hogy ott van a fekete csuklyád a kalauztáskádban! Azért raktad le csak őket, mert cigányok! Ó! Így soha nem lesz társadalmi béke! Hát így történt, kedves ombudsman úr/hölgy! Annyit tudok felhozni a mentségemre, hogy mint köztudomású, a magyarok 60%-a náci, de lehet, hogy keveset mondtam, így volt kitől tanulnom! Tisztelettel: Kaller Benő

Mentsük meg Viktort 🙂

www.eskuvonklesz.huszavazasosszeadunk_donto